Avagy egy napra Díva leszek

Egy nap Díva leszek

Egy nap Díva leszek

Mindenkinek a saját műfaját!

2022. február 03. - Bianca Terek

Sok művészi hajlammal megáldott emberrel találkozom nap, mint nap, igazság szerint úgy gondolom, hogy mindenkiben van művészi véna.

Aki nem él vele, annak passzív módon biztos, hogy van kedvenc műfaja, amit szívesen néz, olvas, hallgat - nem kell, hogy ez klasszikus téma legyen. Még a sporteseményeket is mindig feldobják zenével, tánccal, látványos tüzijátékkal : ez mind az ember érzékeire hat, szolgálja. Ez is egyfajta művészet. 

Következő körben jönnek azok az emberek, akik választanak maguknak alkotói hobbit, rengetegen zenélnek, klasszikus vagy könnyű műfajban, és a manuális alkotás, fotózás vagy az írás is sok embernek jelent kikapcsolódást, vagy éppen kreatív fantázia megélését. 

Ezen a szinten is születnek remekművek. Az amatőrök között is vannak nagyon tehetséges emberek.

És ki is a profi? Aki foglalkozásszerűen végzi a művészi tevékenységet, és megél belőle? Hány olyan van, aki megél belőle, de talán nem is tehetséges, (ki dönti el, hogy valaki tehetséges e? szerintem a néző, az olvasó),  az útja mégis erre a területre vitte. Hallottam már profi színésztől azt a kijelentést, hogy egy lelkes amatőr sokszor többet ér, mint egy szakmabeli. És hallottam már több lelkes amatőrt, akinek nagyobb repertoárja, szélesebb műveltsége volt, mint egy diplomás énekesnek. 

Keith Richards (Rolling Stones tagja) szavait idézve: " Az embereknek szükségük van rá, hogy másokat emeljenek maguk fölé - mint az isteneket. Ahelyett, hogy megkeresnék a művészetben mi is az a felsőbb erő, felállítják a saját földi változatukat. A színpadon állok és ezt gondolom: "mégis mért nézel engem, hülye öreg drogost, aki a gitárján zenélget? "

De mégis, miért kell, hogy egyes embereket sztároljunk, hogy a legnagyobbaknak nevezzük őket? Igaz, ami igaz, van olyan előadó, akitől a legtöbb néző átszellemül, átél valami belső katarzist: azthiszem őket elkönyvelhetjük valódi tehetségnek. De bennem él a gyanú, hogy mellettük sok sok olyan ember is van, aki nem jut el oda, ahová kellene, valamiért nem jut kifejezésre, pedig ott szunnyad benne is a tehetség. 

Hernádi Judit mondta egyszer, hogy az igazi tehetség biztosan utat tör magának. Talán igaza van. Ha valakinek az a küldetése, hogy művésszé váljon, az meg fogja találni a módját. De nem kell minden tehetségnek ezt hivatásszerűen végeznie. Éppen elég, ha valaki egy közösségben, egyesületben, iskolában, munkahelyen kiélheti, megmutathatja magát. 

És még egyszer leírom: vallom, hogy bizonyos mértékben mindnyájunkban van művészi, alkotói véna. 

Érdemes vele foglalkozni, felszínre hozni, dolgozni rajta, mert megváltozik általa az életünk. 

Jó dolog megnézni, elolvasni egy igazi remekművet, de utána mégjobb, ha ez megihleti annyira az embert, hogy valamit saját magából is felszínre hozzon. Esetleg olyat, amiről nem is tudtuk, hogy bennünk van. 

Mert az aktív alkotói folyamat többet fog az egyénen segíteni, mint ha a nézőtéren marad. Kiélhet, megélhet, átélhet, fejlődik, épül. Mindenkinek meg kell találnia a saját műfaját. 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://egynapdivaleszek.blog.hu/api/trackback/id/tr8716831576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása