Bementem a Libribe ma este, egy pszichológia témájú könyvet kerestem.

De ahogy elhaladtam az egyik könyvpiramis mellett, megakadt a tekintetem a címeken és képeken.

A piramis neve Életrajzi regények.

Mindig is szerettem az igaz történeteket, akkor is, ha hírességről szólnak, akkor is, ha ismeretlen emberekről, egy a lényeg, hogy valakivel megtörtént mindaz, amit leírnak benne, tehát a könyv olvasása során részeseivé válunk egy jellem formálódásának, kifejlődésének. 

Nem beszélve arról, hogy a jól megírt művek katartikus hangulatba sodorják az olvasót, és mindamellett, hogy foglalkozunk egy másik ember által megélt világgal, magunk számára is vonhatunk le fontos tanulságokat.

Szóval, megálltam a piramis mellett, és elkezdtem böngészni a borítókat. Majd elkezdtem lefotózni amik megtetszettek, bár legszivesebben a kosaramba helyeztem volna mindegyiket, de egyrészt ez egy kisebb vagyont ölel fel, másrészt úgyse tudok ennyire sokat rövid időn belül elolvasni, majd egyenként.

Mire itthon összeraktam a fotókat persze azt is felfedeztem, hogy csupán nők kerültek érdeklődésem középpontjába, nem mintha nagy feminista lennék - ábszolúte nem vagyok az - de úgylátszik most a női példaképek korát élem. 

A saját fotómat már csak tolakodásból helyeztem el a képen - mondjuk úgy szignatúra helyett...