Avagy egy napra Díva leszek

Egy nap Díva leszek

Pécs

2019. szeptember 28. - Bianca Terek

Pécs az izgalmak városa. 

70398070_10157531336429288_5826176575007096832_o.jpg

Szeretem a változatos  fekvését, ahogy lefut a hegyről, fent a jellegzetes TV toronnyal, ami egy jó tájékozódási pont a látogatóknak, akik vonattal futnak be a város alsó felében szaladó síneken. 

Ahogy a főtér is lejt, középen a dzsámival, ami már önmagában némi titokzatosságot sugároz, abból a régi török világból, ami valaha a teljes délvidéket uralta, néhány kis eldugott minaret is felbukkan a sétám során, ahogy a pályaudvarról igyekszem felfelé, hogy a bazilika feletti utcában foglalt szállásomat elfoglaljam. 

Már a vasútállomásról felfelé induló széles utca is igen hangulatos, a forgalmas főút után végre kezdődik a belváros. Tele nyüzsgő emberekkel, a kávézók és teraszok is emberekkel telve, szeptember van, megérkeztek a diákok is az egyetemekre. 

Bár én is ezt a várost választottam volna tanulmányi éveimre (a gyógyszerészi tanulmányok), de hát semmi célszerűség nem lett volna ebben a döntésben, leszámítva, hogy talán akkor némi kis öröm is vegyült volna az egyetemi évekbe, melyet a hely szelleme, és a kisvárosok nyújtotta közösségformáló erő jelentett volna. 

Most már mindegy, maradt kiélvezni azokat a lehetőségeket, melyet a város most a későbbi felnőtt életben kínál. 

Már a vonaton is elmerengtem, mennyi izgalommal járt 2014 nyarán felvételizni a művészeti karra. Akkor már Pécsi diák szerettem volna lenni, ráadásul a karról tudni, hogy bár a pesti akadémia régi időkből megmaradt jóhírével nem veheti fel a versenyt, valójában a legjobb művész tanárok Pécsen vannak, legalábbis ének szakon, és az intézet nagyon sok jó lehetőséget kínál diákjainak, beleértve külföldi programokat is. Én lepődtem meg a legjobban, amikor a szolfézs és zongora felvételin megfeleltem, és még egyszer utazhattam Pécsre előénekelni. Sajnos itt már nem kerültem be a 3 legjobb közé, még ha nem is voltak nagy illúzióim, ez egy nagy álom lett volna. 

De Pécsre sosem tudtam haragudni ezért, szemben Miskolccal, ahol kifejezetten rossz élmény volt a felvételi. 

Most viszont, 2019 szeptemberben már egészen másért jöttem Pécsre. 

Anno nem gondoltam erre egyáltalán, de a sikertelen felvételik után lépni kellett valamerre, s ha már nem válhattam operaénekessé, 2 év keresgélés és merengés után a kórház mellett döntöttem. Gyakorlatilag ez volt az egyetlen vonal amit még el tudtam képzelni magamnak a gyógyszerészeti szakmán belül. 8 órás irodai munka kizárva, házalás az orvosoknál elképzelhetetlen. 

Hogy egy kórházi közeg ugyan mit tud kezdeni egy önjelölt művésznővel, na ez aztán hajmeresztő kérdés volt számomra. A legkevésbé sem voltam biztos önmagamban. De kísérletezni imádok.

2019 szeptemberben pedig előadni jöttem Pécsre. A város, akinek nem kellett énekesnő, most kell majd előadó. Illetve hogy kell e, ezt én nem tudhatom, ezt majd a többiek eldöntik. 

Nekem mindenesetre nagy és jó élmény volt. Készültem rá, sokszor felmondtam, mert ismerem a reflektorfény okozta izgalmi állapotot, és tisztában vagyok vele, hogy az izgalomtól az agyam egy része stresszblokk alá kerül, csak azt tudom előadni, amit előtte már alaposan átgondoltam és gyakoroltam. Ugyanakkor pont ez a nagy feszültségből származó hajtóerő hozzá elő azokat a gondolatokat amelyek a legjobb ötleteket szolgálják egy előadás elkészítésekor. Amikor az ember stressz helyzetben jól teljesít, mert úgy tud megnyilvánulni, ahogy azt elképzelte, és erről pozitív visszajelzést kap a hallgatóságtól, akkor a siker érzés hatásfoka olyan magas, hogy a meglevő gondolatcsírák minőségét meghatványozza. És ilyenkor születnek a maradandó ötletek. Én ezt hívom alkotóláznak, egy “másállapot”, amelyben termékeny gondolatok és ötletek születnek, olyanok, amivel érdemes majd operálni, beépíteni egy fellépésbe. 

Szóval, magam sem gondoltam, hogy olyan helyzetbe kerülök majd, hogy szakmai anyagot kell előadnom, de kihívásnak tekintettem, és ha még sor kerül további alkalmakra, minden egyes új felkérés egy külön felépítést kíván majd meg, egy a lényeg, sohasem csak szigorúan az anyagról kell beszélni, minél több apró ki és beszólást érdemes belecsempészni az ember mondanivalójába. Olyat, aminek köze van a témához, mégis kizökkentő vagy elgondolkodtató, amiről eszünkbe jut, hogy mennyi minden van ezen a világon, aminek köze lehet egymáshoz, vagy ami egyszerűen csak felemelő, jó gondolat. 

pecs.jpg

 

Jó volt Pécsen lenni, egyik kedvenc városom, és alig várom, hogy új kihívásokkal kínáljon meg a jövőben!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://egynapdivaleszek.blog.hu/api/trackback/id/tr7615180858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.