Napjaink elterjedt művészeti megnyilatkozási helyszíne az ALULJÁRÓ.

Utcazenészek régen is voltak, de mintha mostanában egyre többen mutatnák be művészetüket aluljárókban, tereken, parkokban.

Vagy csak az én utam változott annyit, hogy minden reggel és délután átkelek a kelenföldi aluljáróban, ahol szinte mindig zenél valaki a mozgólépcső alján. 

Nem újdonság az anekdota, mely szerint egy igen magas gázsikért foglalkoztatott zenekar kiment az aluljáróba zenélni, és az emberek rezzenéstelen arccal haladtak el előttük, rájuk sem hederítve rohantak, ahogy szoktak. Ugyanezért a zenekarért aznap este ezrek fizettek nagyon súlyos pénzeket, hogy meghallgathassák őket egy elit koncertteremben. 

Ma délután ez a pár hegedült Kelenföldön. A tokra ki volt tűzve az alábbi szöveg: "Esküvőnkre gyűjtünk."

Kérdés, hogy igaz e az állítás, én picit meghatódtam tőle, jobban esett elhinni, mint nem elhinni. Egy pár percig hallgattam a játékukat, szépen zenéltek.